Miért kellene az Európai Uniónak jogszabályt alkotnia e kérdésről?
A nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek, illetve az ilyen kisebbségekhez tartozó személyek nemzetközi védelme hosszú múltra tekint vissza, e hosszú idő sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy a kisebbségek, s különösképp a nemzeti kisebbségek, illetve a hozzájuk tartozó személyek helyzete megnyugtatóan rendeződjön. Az okok sokrétűek, a problémák szövevényesek, s ez kitűnik a vonatkozó nemzetközi szerződésekből, e szerződéseknek a felügyeleti szervek és a kommentátorok által adott értelmezéséből, a szerződések végrehajtásának sokféle megítéléséből, számos jogi kötőerővel nem bíró nemzetközi okmányból, temérdek politikai, diplomáciai megnyilvánulásból, a közgondolkodás jellemzőiből, s nem utolsó sorban az érintett kisebbségek és tagjaik helyzetértékeléseiből és törekvéseiből. Bőven van és volna ezért teendőjük a nemzetközi szervezeteknek, a szerződések felügyeleti szerveinek, az egyes államok diplomáciájának és az elmélet, a tudomány művelőinek; mindazonáltal a nemzeti kisebbségek problémája az elmúlt két és fél évtizedben – az érintett kisebbségek és szervezeteik aktivitása ellenére – egyre inkább háttérbe szorult és a tágabb politikai diskurzusban ma már nagyfokú tájékozatlanság, értetlenség, sőt bizonyos ellenérzés övezi.
Why should the European Union legislate on this issue?
The international protection of national, ethnic, religious and linguistic minorities and persons belonging to such minorities has a long history, but even this long history has not been sufficient to bring about a satisfactory settlement of the situation of minorities, and in particular of national minorities and persons belonging to them. The reasons are manifold, the problems are complex, and this is evident from the relevant international treaties, the interpretation of these treaties by the supervisory bodies and commentators, the various views on the implementation of the treaties, the numerous non-binding international instruments, the many political and diplomatic manifestations, the characteristics of public opinion and, not least, the assessments and aspirations of the minorities concerned and their members. International organisations, treaty monitoring bodies, the diplomacy of individual states, commentators and theorists have and would have a great deal to do in this respect; nevertheless, despite the activity of the minorities concerned and their organisations, the problem of national minorities has been increasingly marginalised over the past two and a half decades and is now surrounded by a great deal of ignorance, lack of understanding and even a certain hostility in the wider political discourse.
A kiadványt a borítóra kattintva tudják elolvasni / You can read the publication by clicking on the cover:
