Várady Imre és Iuliu Maniu életútja abban mindenképp hasonlított, hogy többségi és kisebbségi politikusként is parlamenti tapasztalatot szereztek. Felmerül a kérdés: milyen lehetőségei voltak a Magyar Királyság nemzetiségeinek a budapesti törvényhozásban, illetve ez az útkeresés hogyan nyilvánult meg az első világháború után a magyar, kisebbségbe került politikusok esetében Prágában, Bukarestben, Belgrádban?
Bárdi Nándor történésszel a nemrég megjelent Nemzetiségi parlamenti képviselet című könyv kapcsán azt jártuk körbe, hogy milyen stratégiákkal rendelkeztek a nemzetiségi képviselők az Osztrák-Magyar Monarchia magyar felében, a két világháború között az utódállamokban, valamint a második világháború utáni államszocialista rendszerekben.
