Másodszor szervezte meg nyelvőrző gyermektáborát a Lajta-Szeret Egyesület, mely egykori PSP ösztöndíjasokból alakult, és célja a programban végzett munka egyesületi tevékenységi szintre emelése. Az egy hetes időszakban a pusztinai gyermekek olyan helyi kultúrára épülő foglalkozásokon vehettek részt, melyek hozzájárulnak a fiatalok kulturális, ezen belül a nyelvi kötődésének formálásához.
Moldvában az ötvenes években bezárták magyar tannyelvű iskolákat, ami a magyar nyelv fokozatos háttérbe szorulását eredményezte. A napjainkban felnövő generáció anyanyelve a román. A gyerekek magyar nyelvhez való viszonyát a családi háttér mellett kulturális kötődések határozhatják meg, ebben elsődleges szerepet játszatnak a nemformális (iskolai tanrenden kívüli) oktatási alternatívák. Ezek a lehetőségek a leghatékonyabban a magyar házakban összpontosulnak, itt nem csak rendszeres tanórákat, foglalkozásokat, kulturális eseményeket lehet megszervezni, hanem akár egy nyári tábornak is ideális helyszínei lehetnek.
A magyar házak jelentősége a szórványban élő magyarság kulturális, önszerveződő életében felbecsülhetetlen. Bár Románia területén nagy számban működnek ilyen intézmények, Moldvában ritkaságnak számít az olyan a magyar kultúrának otthont adó ház, amely a közművelődés magyar jellegének a fenntartása érdekében olyan kiemelkedően hasznos és értékes munkát végez, mint a Pusztinai Magyar Ház. Vezetője, Nyisztor Ilona elhivatott közösségszervező munkájának köszönhetően, a népdal, a népzene eszközével igazi gyermekközösségek nevelődtek ki.
A tanévben rendszeresen zajló magyarórák és közösségi alkalmak jól kiegészülnek a nyári táborokkal, melyből többet is szerveznek a községben. A Népművészeti Gyermektábort szervező Lajta-Szeret Egyesület célja a változatos táborprogram kialakításán túl az, hogy helyi értékekre, tudásanyagra, a folklórra építsen. A táborban így lehetett a kézműves foglalkozásokon részt venni, hagyományos népi hangszereken tanulni (hegedű, koboz, furulya), illetve népdaltanulás és táncház is várta a pusztinai gyermekeket. Mindez változatos oktatói csapatot kívánt, mely az egyesület tagjain kívül kiegészült önkéntesekkel, valamint olyan helybéliekkel, akik néhány éve még maguk is a magyar ház közösségében cseperedtek, de ma kihagyhatatlan láncszemként vették ki részüket a tábor vezetésében.
A tábornak alapgondolata az, hogy minél több és minél erősebb szálakkal kötődjenek a gyermekek a Magyar Házhoz, mégpedig értékalapú és közösségépítő tevékenységek által. Egy gyermek nyelvhasználatát nem a hagyományőrzés, sokkal inkább a praktikus viszonyok alakítják. Az ének és a tánc ereje, a muzsikálás öröme azonban a falu hagyományos nyelvének, nyelvjárásának megismeréséhez, bátrabb használatához vezethet.
A moldvai csángó falvak a magyar nyelvterület legerősebb egyházi közösségeit alkotják. A hitélet a román nyelvű egyházi gyakorlatnak megfelelően azonban már legkevésbé sem a magyar kultúra felé tereli ezen közösségeket. Míg a Kárpát-medence szórvány területein általában maga az egyház szokott az utolsó magyar kulturális közegként jelen lenni, addig Moldvában a a római katolikus plébániák a románságba való beolvadást szorgalmazzák.
A magyar népi kultúra moldvai dialektusterülete a nyelvre, mint a gondolkodást meghatározó közegre épült, abból táplálkozott évszázadokon keresztül. Lakatos Demeter, néhai Szabófalvi költő szavai, nyelvi-képi világa szülőfaluja számára ma már jórészt érthetetlen. A moldvai csángó-magyarok legarchaikusabb északi településcsoportja a nyelvcsere, ezzel együtt a kultúravesztés végső, visszafordíthatatlan stádiumában van. Délebbre, a Tázló menti Pusztinában még szavalják versét a gyermekek, s a felnőttek is, olykor behunyt szemmel. A Tázló gyaloghídja nem csak nyelvhatár, hanem két egymás mellett élő kultúra, két világ összekötő eleme. Az átjárás szabad. Visszafelé is szabad…
Lakatos Demeter: MOLDOVÁNAK SZÉP TÁJAIND
Moldovának szép tájaind
Születtem,
Másznak ünűit a bonyhánd
Őresztem.
Csak az Iszten tudja, hánszor
Nem ettem,
Mégisz lúza alatt nyárond
Szültűltem.
Mezőnd néztem egész nyárond
A búzát,
Tarisznámba enni tettek
Pulickát.
Szokcor átkoztam gondomban
A gazdát,
Mégisz szeretem halálig
Moldovát.
Itt születtem, hul a Szeret
Szompolyog –
Szülűföldje mindenkinek
Szent dolog.
Nagytatám lelke körűlem
Itt bolyong,
Szegényszégben hitvány lelkem
Itt boldog.
Innend nem menek, ha éppend
Kergetnek,
Énekelem új életét
Népemnek.
Szójegyzék:
banyha; bonyha = nádas rét; helynév: egy völgy Szabófalván (rom. bahnă)
lúza = fűzfa
szompolyog = hömpölyög, folydogál, „sompolyog”
szültül = furulyál
forrás: http://mek.oszk.hu
