Áprilisban tizenketten érkeztek a kis létszámú abrudbányai magyar közösségből a vajdasági, magyarok lakta Ludasra. A Petőfi Sándor Ösztöndíj Program nélkül, talán soha nem is merült volna föl a gondolat, hogy ellátogassanak erre a vidékre, hisz a két település és magyar közösségei ösztöndíjas tevékenységem megkezdése előtt még soha nem is hallott egymásról.
A tartalmas programokkal teli négy napnak a gyönyörű időjárás is kedvezett. A Vajdaságban eltöltött idő alatt nem csak Ludassal, történetével és látnivalóival ismerkedhettek meg az abrudbányaiak, hisz a pénteki napon Szabadkáé volt a főszerep. Petkovics Márta, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja is fogadta csoportunkat a Székházukban. Megmutatta hol folyik a munka, majd elmesélte mivel is foglalkozik pontosan a Magyar Nemzeti Tanács. Elmondásából jól érzékelhető volt, mennyire sokrétű és eredményes a munkásságuk. A találkozást követően idegenvezetővel körbejártuk Szabadka történelmi városmagját. Külön öröm volt számunkra, hogy megtekinthettük a Városházát belülről is. Helyi születésűként is mindig rácsodálkozom az épület belső tereire, de legfőképp a Díszteremre, s nagyon örültem neki, hogy ezeket a csodálatos belső tereket, termeket az abrudbányaiaknak is megmutathatjuk. Természetesen ők is ámulattal nézték a szecessziós motívumokat, a Díszterem vitrázsait és nagy figyelemmel hallgatták végig azok történetét. A Városháza után megtekintettük a felújított Zsinagóga épületét, és a különböző nevezetes, szecessziós stílusú épületeket is. Sétánk a Corvin Mátyás utcában ért véget, ahol nemrégiben a Mátyás király-emlékév keretében, magánadományból emlékművet állítottak Mátyás király személyének.
Szombaton is igen tartalmas nap várt ránk. A csoport egyik része reggeltől ebédig horgászott a Ludasi-tónál, míg a többiekkel megismertettük a helyi piacok világát és varázsát. Határon innen és túl igen híres a szabadkai bolhapiac, ami igen vonzó nem csak a helyi, de más országokból származó emberek számára is, így mi sem hagyhattuk ki a programból. Az ebédet követően elindultunk Palicsra, ahol megtekintettük az állatkertet és sétáltunk egyet a Palicsi-tó partján, bemutatva a helyi szecessziós jellegzetességeket.
Vasárnap részt vettünk a ludasi Szent Katalin templomban a katolikus szentmisén, majd Aladics Tibor, polgármester úr körbevitte a csoportot Falumúzeumunkban. Dobai István plébános úr is köszöntötte az abrudbányaiakat. Közösségünk örömmel fogadta látogatásukat.
Helyiként és ösztöndíjasként egyaránt örömmel töltött el az, hogy ellátogattak Ludasra abrudbányai fogadószervezetem lelkes tagjai. Annak külön örvendtünk, hogy mindannyian jól érezték magukat, és a helyi gasztronómiai különlegességekkel is megismerkedhettek. Természetesen burek és csevap nélkül nem teljes egyetlen vajdasági kirándulás sem, így az étkezések alkalmával volt szerencséjük megkóstolni ezeket az ételeket is. A kulináris élvezetek mellett a gyönyörű szecessziós épített örökség és a Ludasi-tó kellemes környezete is közrejátszott abban, hogy ilyen jól sikerült a kirándulás.
Ez a négy nap igen fontos volt mindannyiunk számára. A közösen eltöltött idő a ludasi közösség néhány tagjával új kapcsolatokat eredményezett az abrudbányaiak életében. Megismerkedtek egy olyan magyar közösséggel, vezetőivel, akikben hasonlóságokat véltek felfedezni. Hasonlóságokat a gondolkodás, életfelfogás terén, és abban, ahogyan küzdenek a mindennapokban a megmaradásért.
Bízom, bízunk benne, hogy ez az új ismeretség hosszú éveken át kitart majd, s az abrudbányaiak legalább évente ellátogatnak majd hozzánk Vajdaságba, és a vajdaságiak is elutaznak majd Abrudbányára, hogy megismerhessék az abrudbányai magyar közösség többi tagját, a város nevezetességeit, történetét és gyönyörű környezetét.
